Nyílj meg, ó föld!

Ananyenko, Bezpalov és Baranov a sötétbe boruló, erősen szennyezett alagsorban megtalálja a szelepeket, és leüríti a buborékoltató tartályokat. Legaszov szerint az olvadék még mindig átfúródhat a betonalapon és elérheti a talajvizet, ezért a reaktor alá hőcserélőt kell építeni. Mihail Scsadov szénipari miniszter Tulában bányászokat szervez be; Gluhov vállalja a munkát, a bányászok pedig szénporral kenik össze a miniszter fehér öltönyét. Csernobilban kiderül, hogy 150 méteres alagutat kell fúrni, amihez Gluhov 400 embert kér. Ulana Homjuk a moszkvai 6-os kórházban hallgatja ki a túlélő dolgozókat: Djatlov magát tisztázza és a beosztottjait okolja, Akimov és Toptunov viszont azt állítja, hogy végig az előírás szerint jártak el, és megnyomták az AZ-5 vészleállítót. Ljudmila Ignatyenko a tiltás ellenére megérinti és átöleli a férjét; amikor kiderül, hogy terhes, Homjuk figyelmezteti a veszélyre. A KGB letartóztatja Homjukot, Legaszov közbenjárására szabadul, és beszámol az 1975-es leningrádi esetről, amely az RBMK-reaktorok tervezési hibájára utal. Akimov és Toptunov meghal. Vaszilij állapota összeomlik, és Ljudmila mellett hal meg; a tűzoltókat cinkkoporsóban, betonnal leöntve temetik el.