Szauron Marnûkhot kínozza, hogy megtudja, merre menekült Galadriel; az ork kitart, amíg a Sötét Úr az öt gyerekével nem zsarolja meg. Marnûkh ekkor elárulja, hogy a szökevények elhagyták a sast, és gyalog haladnak tovább, Szauron pedig közli vele, hogy a gyerekei már halottak. Theo közben az anyjáról faggatja a Sötét Urat. Galadriel és Celeborn egy fa lombjában rejtőzik az orkok és a farkasok elől; Celeborn elmeséli, hogy Thangorodrimban, majd Gundabadban raboskodott, és arról álmodott, hogy a felesége a tündék legbölcsebbje lesz. Megcsókolják egymást, ám Galadriel ébredéskor Szauron arcát látja az alvó férje helyén, visszahőköl, és lezuhan a fáról. A zajra az orkok visszatérnek, Celeborn leugrik, hogy megvédje az eszméletlen Galadrielt, de elfogják; Szauron a szemébe mondja, hogy ő égette el a légióját Ancalagon hátáról, és hogy Galadriel sosem őt kereste, csak a Sötét Urat. Galadriel észrevétlen marad. Egy visszatekintésben Elrond az öccsétől, Elrostól búcsúzik, aki Númenorban marad, hogy maradandót alkosson; a jelenben Elrond és Gil-galad Pharazôn elé járul, aki csak akkor küldene flottát, ha a tündekirály Míriel behódolására utasít. Elrond Isildurral találkozik, a király és a Hűségesek seregei pedig felsorakoznak egymással szemben. Rhûnban Gandalf megpróbálja maga mellé állítani Pallandót, a Sötét Mágust, aki azonban legyőzi; a Nazgnagôl Szauronhoz viteti a varázslót, miközben Rhûn elefántos seregei Középfölde felé vonulnak.