A harmadik rész a keleti Rhûnba viszi a nézőt, ahol Gandalf végre valódi lehetőséget kap a kibontakozásra. A Sötét Mágussal folytatott beszélgetéseiből kiderül, hogy a középföldi küldetése összetettebb, mint pusztán Szauron legyőzése: felmerül, hogy talán éppen a Sötét Mágus megmentésére küldték. Gandalf ösztöne az, hogy bárki visszahozható a sötétségből, még akkor is, ha az illető ezt egyáltalán nem könnyíti meg; ebben a részben inkább meggyőzéssel és együttérzéssel próbálkozik, nem csak varázslattal. Az epizód nagyrészt előkészítő jellegű, a nagy látványosságok helyett a szálakat rendezi, de közben folyamatosan nő a veszélyérzet: Szauron már Rhûnban is embereket szólít a szolgálatába, és befolyása egyre messzebbre ér. A cím Ilúvatar teremtő erejére, a Titkos Tűzre utal, amely Tolkien világában a teremtés isteni forrása. Közben Mordorban Szauron tovább kísérletezik a Mester Gyűrűvel, és egyre sürgetőbbé válik számára, hogy kézre kerítse az utolsó tündekovácsot; Galadriel csapata Marnûkh vezetésével halad Gundabad felé, és a Nazgnagôlok elől bujkálva Galadriel a gyűrűjével lepkéket idéz, hogy eltérítse az üldözőket a nyomukról.