Múlhatatlan emlék

Az évadzáró visszatér a robbanás éjszakájához. 1987 márciusában Legaszov Bécsből tér haza, ahol a hivatalos szovjet verziót adta elő: a kezelőket okolta, az RBMK-reaktort pedig biztonságosnak nevezte. Homjuk arra kéri, hogy Anatolij Djatlov, Viktor Brjuhanov és Nyikolaj Fomin perében mondja el az igazságot. A csernobili tárgyaláson először Borisz Scserbina beszél a mentésről, a kitelepítésről, a bányászokról, a likvidátorokról és a szarkofágról. Homjuk ismerteti az 1986. április 25-i tesztet: a hálózati diszpécser miatt a reaktor órákig fél teljesítményen állt, a felkészített nappali műszak lejárt, Toptunov pedig szinte nullára engedte a teljesítményt. Djatlov a leállítás helyett a teszt folytatását követelte, az ellenkező Akimovot és Toptunovot elbocsátással fenyegette, és a rudak nagy részét kihúzatta. A szünetben a köhögő Scserbina és Legaszov beszél a katasztrófa alatt kialakult kölcsönös megbecsülésről. Legaszov elmagyarázza a gőzbuborék-hatást és azt, hogy az AZ-5 grafithegyei robbanáshoz vezető teljesítménylökést váltottak ki, majd kimondja a leningrádi baleset után elhallgatott tervezési hibát is. Csarkov KGB-elnök elhallgattatja: Legaszov elszigetelődik, 1988-ban szalagra mondja az igazságot, és végez magával.